Bár a klubcsapatok számára szünet volt november első hetén, a kézilabda világában nem állt meg az élet. Válogatott meccsek zajlottak. Magyarország mindkét válogatottja jól szerepelt a Provident Kupán. Ezt megelőzően azonban háromnapos „SEHA-túrán” vett részt a csapatunk, a válogatott hét utáni kedden pedig ismét SEHA Liga mérkőzésünk volt hazai pályán a Vardar Szkopje ellen.

A múlt szombaton a Kiel ellen fergeteges mérkőzésen, fantasztikus győzelmet aratott a Csapatunk, most vasárnap pedig Párizsban óriásit küzdöttek a fiúk. Bár a győzelmet nem sikerült megszereznünk, azt mondom, maximálisan büszkék lehetünk a Fiainkra. De kezdjük a sort a zebrákkal...

Múlt vasárnap török támadással kellett szembenéznie a bakonyi gárdánknak, de a jobb taktikai- és erőviszonyoknak köszönhetően sikeresen visszavertük azt.

Húzós hétvége van a Fiaink mögött, és máris itt van az újabb összecsapás, de előtte még érdemes ám visszatekintgetni az előző hétvégére..

Az elmúlt két hétben a Veszprém háza táján történtek olyan dolgok, amik nem nevezhetőek kellemesnek számunkra, viszont (szerencsére) örömködésből is jutott nekünk.

Bizonyíték arra, hogy a Veszprém, az a Veszprém. A Csapatunk pedig a legutóbbi mérkőzésünkön csak nagyon rossz napot fogott ki, és ezerszer jobb játékra képes.

Elismerem, a Super Globe döntő nem úgy alakult, ahogy azt vártuk, de már eleve volt egy apróság, amit másképp szerettünk volna. Barcelonával akartunk döntőzni, de a Berlin (szintén egy góllal) legyőzte a Barcelonát. Már ekkor éreztem, hogy nem lesz könnyű ellenük, és nem is volt az.

Második meccsünket a klubvilágbajnokságon azt hiszem nem fogjuk besorolni a 100 legjobb Veszprém mérkőzés közé. Nem azért, mert annyira rosszul játszott volna a csapat, hanem inkább azért, mert az ellenfél erőviszonyait tekintve nem kellett maximumon játszani a fiúknak.

Csak úgy berobbant a klubvilágbajnokság a tulajdonképpeni 2. elődöntővel – az elsőt a 18 órakor kezdődő nyitóünnepség után játssza a hazai csapat (Al-Sadd) az ausztrál Sydney University Handball Club csapatával – amit ugye csapatunk játszott a brazil Esporte Clube Taubaté-val. Hogy miért robbant be? 

Sokadik Veszprém-Szeged összecsapás után azt is gondolhatnánk, hogy ez is olyan „szokásosra sikerült”. A játék menete, ritmusa, és a végkifejlet is erre enged következtetni. Persze ez nem von le egy cseppet sem a meccs élvezhetőségéből. Ugyanúgy élveztük, szurkoltunk, ujjongtunk, és valójában mindezektől eltekintve, minden Veszprém-Szeged rangadó egy külön, egyedi fejezet.