Bár a klubcsapatok számára szünet volt november első hetén, a kézilabda világában nem állt meg az élet. Válogatott meccsek zajlottak. Magyarország mindkét válogatottja jól szerepelt a Provident Kupán. Ezt megelőzően azonban háromnapos „SEHA-túrán” vett részt a csapatunk, a válogatott hét utáni kedden pedig ismét SEHA Liga mérkőzésünk volt hazai pályán a Vardar Szkopje ellen.
De kezdjük a sort az idegenbeli túránkkal. Még októbert írtunk, amikor a Veszprém útnak indult Bosznia-Hercegovina felé, hogy bevegye Banja Luka csapatának várát. Bár a meccs nem volt az a parázs hangulatú csata, de valljuk be őszintén, nem is vártunk ilyet. Talán akkor volt a legszorosabb az eredmény, amikor a hazaiaknak egy gólra sikerült feljönniük, de így sem engedtük ki az előnyt a kezünkből, végig uraltuk a meccset, és sikerült bevenni az első várat. Végeredmény: 20:34.
Ezután északkelet felé vettük az irányt, Újvidékre, hogy újabb várat vegyünk ostrom alá. A vár védője az RK Vojvodina csapata volt. Bár kezdetben az előny a hazaiaknál volt, és kissé akadozott a játékunk, 4:6 után már folyamatosan mi voltunk fölényben, és fokozatosan haladva vettük be a várat. Végeredmény: 22:42
Utolsó célállomásunk felé északnak indultunk, hogy immáron Szabadka városának kézilabda várát ostromoljuk meg. A meccs első szakaszában sok hibával játszottunk, de Xavi vezér taktikai tanácskozása után koncentráltabban játszottunk, és Roli védéseinek is köszönhetően a szünetben már 8:14 volt az eredmény, aminek a nagyszámú magyar közönség is örülhetett. A második támadás során fokozatosan növeltük az előnyünket, és mire bevettük a várat, jelentős fölényt alakítottunk ki. Végeredmény: 15:31.
Összefoglalva a három napos hadjáratunkat, én azt mondom, bár nem volt tökéletes a játékunk, mindhárom várat végül könnyedén bevettük, hibátlan három napot tudhatunk magunk mögött. Emellett pedig más pozitív vonzatai is vannak a túránknak, amiknek méltán örülhetünk. Ilyen például Roli HÚSZ védése a Spartak ellen, Gasi 26 lőtt gólja a három nap alatt (8/9/9), fiataljaink debütálása és góljai (Szeitl, Tóth, Varjú), és természetesen a nagy arányú győzelmek, meg persze még kinek mit a szíve súg. Nem úgy játszottak a fiúk, mintha életük meccsei lettek volna, de nem is kellett, és remélem senki nem is várta el. Pont annyit adtak ki magukból, amennyi elég volt a győzelemhez. Ilyenkor nem a tökéletes játékon van a hangsúly, hanem azon, hogy senki ne sérüljön meg. A győzelmek megvoltak, sérülésmentesen, én elégedett vagyok.
A válogatott hét utáni kevés ideje volt a csapatnak a következő meccsre készülni, mert már kedden hozzánk látogatott a Vardar Szkopje. A meccs nem úgy alakult, ahogy mindannyian vártuk, és nem sikerült győznünk, viszont nem is veszítettünk! Nem kezdtünk jól, voltak hibák, de küzdöttünk végig, ahogyan a Vardar is. Én a meccs után azt mondtam, és most is így gondolom, hogy harcias meccs volt, egy még nem 100%-os Veszprémmel. Számomra hatalmas öröm volt a kapitányunkat újra a pályán látni, főleg így, hogy hatalmasan bekezdett, 8 gólig jutott. Az eredménytől függetlenül én büszke vagyok a Csapatomra. Szóval én megadom a négy kitüntetést (csillagot) a fiúknak a SEHA meccsekért. Bízom abban, hogy a továbbiakban rendben lesz mindenki, és minden visszaállhat a régi kerékvágásba.
Már csak azért is, mert holnap újra BL meccset játszunk, mégpedig idegenben, a Celje otthonában. Az ellenük játszott meccsek mindig küzdelmesek, és sosem bizonyulnak könnyűnek, akár hazai pályán, akár idegenben játszunk ellenük. Ez alakalommal több, mint 1000 szurkoló kíséri el a Csapatot Celjébe, szóval a hangulatra majd biztosan nem lesz panasz, a támogatás adott – persze az itthonról szurkolóktól is –, de így talán még jobban érzik majd a Fiúk, hogy velük vagyunk. Bízok bennük, tudom, hogy küzdeni fognak, hogy harcolnak majd magukért és értünk (mint mindig). Szóval nincs más hátra: HAJRÁ VESZPRÉM! MINDENT BELE FIÚK!
