Bizonyíték arra, hogy a Veszprém, az a Veszprém. A Csapatunk pedig a legutóbbi mérkőzésünkön csak nagyon rossz napot fogott ki, és ezerszer jobb játékra képes.
Persze a Vojvodina nem tartozik a legütősebb ellenfelek közé, azonban ahogy Ortega is mondani szokta, egy ellenfelet sem szabad lebecsülni, és ők is minden meccsre nagyon komolyan készülnek.
No, de erre a meccsre nem sok ideje volt készülni a csapatnak, sőt. Csütörtökön még meccset játszottunk, péntek dél körül érkezett a hír, hogy a fiúk épségben megérkeztek Budapestre, szombaton pedig már várt is rájuk az újabb összecsapás. Ezt enyhén szólva is brutálisnak mondanám.
Ennek ellenére a meccs túlnyomó részében koncentráltan, összeszedetten játszottak a fiúk, sőt még gálameccsekre jellemző örömkézilabdával is kiszolgáltak minket. Szinte semmi pihenés után, fáradtan így kézilabdázni számomra már-már csodaszámba megy.
Ortega különböző összeállításokat próbált ki a meccsen, gondolom ezzel is azt próbálva, hogy az amúgy is fáradt játékosok, minél kevesebb terhelést kapjanak (az elején például Zeitzi volt a jobb szélső támadásban, a védekezésnél Chema volt szélen, Zeitzi kettesben, Laci meg hármasban). A fiúknak nem kellett sok a 3-4 gólos különbség kialakításához, ami pár lerohanás után már 6 is volt, aztán 7, 8, 9, és már az első félidőben elértük a 10 gólos különbséget, így jöhetett a „TÍZ, TÍZ, TÍZ”. A szerbek más megoldást már nem találtak, beküldték a 17 éves kapusukat, hátha ő jobb napot fog ki, mint a szinte kétszer annyi idős Bojan Perovic. Csodát azért ő sem hozott (bár pár védést azért igen), a szünetre szintén tíz gólos különbséggel vonultak a csapatok (22:12).
A második félidőt egy aprócska malőrrel kezdtük, ami a fáradtság okozta figyelmetlenségnek tudható be. Eggyel többen voltunk a pályán, így egy kis „szerencsétlenkedés” után a bírók részéről, eldőlt, hogy Zeitzi lesz az, aki két percre leül. A gólok csak úgy potyogtak, javarészt az ellenfél kapujába. Így nem mindennapi számolásoknak is részesei lehettünk. Előbb „TIZENÖT, TIZENÖT, TIZENÖT” kiáltásoktól, a félidő vége fele pedig már „HÚSZ, HÚSZ, HÚSZ”-tól volt hangos az aréna. A gólok pedig szebbnél szebbek voltak. A fiúk meg überelték magukat, sőt. Ha hibáztak, akkor szinte rögtönk javították is valahogyan a hibájukat. A végén azért még néhány szívroham közeli pillanatot azért kaptunk, mikor egy csodaszép Peti-Máté összjáték és gól után, Peti lendületében ráesett a reklámtáblára, de szerencsére komolyabb baja nem esett. Így együtt örülhettünk Mátéval, aki nagyon örült újabb góljának, és láthatóan nagyon élvezte a játékot. Ahogyan a többiek is. A fáradtság ellenére azt láttam a fiúkon, hogy mindannyian élvezik a játékot, utolsó csepp erejüket is bedobva játszanak. Még két gól született ezután, mindkettőt Andris szerezte, így a végeredmény 44:21 lett.
A javítani akarás mindenkin látszott. A fiúk, drámaian fogalmazva, utolsó leheletükig küzdöttek, és lett is eredménye az erőbedobásnak. Ortegat pedig igen csak érzékenyen érintett minden olyan hiba, amit valószínűleg nem tűr meg (nem is egyszer reagált vehemensebben a megszokottnál egy-egy hiba után). Azt hiszem, tényleg a végletekig ki lesz elemezve az a meccs, és a hibák egytől egyig javításra (vagy inkább kiírtásra) kerülnek.
FENOMENÁLIS. Ez a szó jutott először eszembe a meccs lefújása után. Ez a mi CSAPATUNK. Így csupa nagybetűvel. Bizonyítást nyert az előző posztomban tett kijelentésem is. Csalódottak voltak a fiúk (nem is kétség) az előző meccs után, és ezen a meccsen magukért és értünk is küzdöttek. Bebizonyították, hogy nyugodt szívvel bízhatunk bennük, és azt is, hogy megérdemelnek minden támogatást és szurkolást. Ezek a fiúk csodálatos emberek és sportolók. Igazi sportolók. Minden vereség után képesek újra felállni, küzdeni, minden erejükkel és tiszta szívvel. Én csak azt tudom mondani, hogy ez mindenki számára követendő példa (főként azoknak, akik egy esetleges vereség után rögtön negatívan reagálnak). Ezek a fiúk is emberek, így természetes, hogy hibáznak, viszont az az igazán mérvadó, hogy hogyan állnak talpra ezután. Ezt most megmutatták. KÖSZÖNÖM Fiúk! Csak így tovább! HAJRÁ VESZPRÉM! Ez Veszprém!
